Az eredeti görög szó jelentése „sors, járás, életút”. A Szentírás szerint minden embernek egyedi, egzisztenciáját és általában vége az egész életét jellemző sorsa van, emellett alárendeltje valamely természeti erőnek: vagy Istennek, vagy az evilág istenének.
Tulajdonképpen az ember akkortól rendelkezik szabad akarattal, amikor tudatába kerül annak, hogy döntenie kell Isten és a bűn között. Szabad akaratából dönthet így, vagy úgy, de a Szentírás szerint a döntés következményekkel jár. A Biblia szerint az Újjászületés során válik ténylegesen szabaddá az ember, mert onnantól képes arra, hogy ellent tudjon mondani a bűnnek.
A determinizmus ebben a felfogásban nem szerepel, a görög-római kultúrában gyökerező sors fogalom rendelkezik ezzel a többletjelentéssel, ott a már említett életút mellett bekapcsolódik az előre elrendeltség is, melyből az ember nem tud kitörni bárhogy próbálkozna. Erre jó példa Oidipus király története, aki mindenáron megpróbált szembeszállni a jóslatával, miszerint meg fogja ölni az apját, de végül mégsem tudta elkerülni azt.
